A német családom 1.rész

 

 Megmutattam Tominak a levélkét,de,már magam is tudtam annyira németül,hogy mit is jelent(azóta is a tárcámban örzöm emlékként,hogy honnan,hová jutottam el,meg másért is,de,ezt gondolom nem kell elmagyaráznom. :)  )

 

Igen ám!!!De ott laktunk a büzben és ki kellett találnom,hogyan mondjak fel és megoldást találni,hová is menjünk innen...pénz nélkül...Föleg,hogy addigra már rájöttünk,hogy D. nem kicsit beteg!Amikor már többször lettünk rosszul és ö "segített" beugrott egy film:6.érzék...abban,volt egy rész,ami kísértetiesen kezdett hasonlítani a mi életünkhöz...vagy fordítva.. :D Az a rész,amikor egy kislány szelleme ment a kisfiúhoz,hogy,ha már öt nem lehetett megmenteni,legalább a kishuga életét lehessen...Igen,az!!!Megkerestük a neten,a betegség neve:Münchausen-szindróma...Volt medikusok,ápolónök betegsége,direkt mérgez,hogy utána ö ápolhasson,segíthessen,hogy a környezete és a vele élök hösnek lássák,ápoltja többnyire elhalálozik,addig "segít"!!!Lassan,szinte cseppenként adagolja a mérget....szóval"beparáztunk". ;)   Ismertetö jele az alábbiakon kívül:szereti magát minnél több kutyával,macskával körülvenni!Itt megjegyzem,addigra már még egy bulli jött a házhoz! és szándékában állt még 2 dogot vásárolni!!!

Anno,23 éve,már jártam Münchenben,itt élö rokonaimnál és most elkezdtem öket felkutatni,de,mint már írtam,nem volt sok idöm,hogy felfedezzem a várost meg nem lehettem biztos abban sem,hogy még élnek,hiszen itt jártamkor Léna nénikém már 70 éves volt...Apumtól megszereztem a címüket és térképpel a kezemben egy vasárnapi napon elindultam megkeresni öket,mikor beértem a megadott cím utcájába(hozzáteszem,sikeresen eltévedtem.... ;) ),kezdett ismerösnek tetszeni a terep és egyszer csak ott találtam magam a ház elött,ahol valamikor nagyon szuper 2 hetet töltöttem el a 8. osztály utáni nyári szünetben.

Megnyomtam a csengöt...majd még egyszer...sokszor...és nem történt semmi!!!Nem jött senki...már épp elpityeredtem,mikor észre vettem a kapu másik oldalán is van egy csengö,megnyomtam...s vártam...

Nagyon lassú léptekkel,öszességében és ráncosságában is gyönyörü,aprócska asszony tartott felém s kérdezte németül,kit keresek?Válaszoltam,magyarul:Magát és Sebö bácsit,Léna néni!A Laci lánya vagyok a kis Ibolya...Akkor...nyílt a kapu,kilépett...megfogta kezem,arcomba nézett és elkezdtünk sírni az ölelésben...

Oldal: 4.rész
Willkommen Ibolya! avagy Àlomkönyvem - © 2008 - 2024 - alomkonyv.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat