D.wie Dora,H.wie Hans(2/2)folyt.... :)

                    (modernizált rabszolgasors)

 

Odaköltöztem...de az ottani körülményeket sosem tudtam megszokni...

Aztán kiderült,miért is kellettem,mire volt az a marha nagy kedvesség:fönökasszonyom nem alkalmazottat keresett,ahogy ö mondta:kollégát,hanem cselédet,rabszolgát,csupán azért,hogy ö egész nap a kutyáival lehessen.Mikor megbeszélést tartottunk,akkor azt mondta,rengeteg a melóhely(ebben tényleg igazat vallott),de majd mi ketten szuper csapat leszünk..Ahhhaaaa :) Míg én reggel 5-töl már robotoltam,ö az kutyákkal és férjével aludt a közös ágyban s mikor este 8-9 óra tájékában hazaértem,hulla fáradtan,enni sem volt gusztusom,kedvem,mert a dog,ha megrázta a fejét repült a nyála minden felé... 

Mondjuk,ez volt a szerencsém...hogy nem ettem....

Pár hét múlva felvetödött a gondolat,Tomim is odaköltözhet,havi 150 Euro fejében,így kapva kaptunk az alkalmon,mert végre együtt élhetünk.Mivel akoriban nem volt munkája,bevállata,hogy ö takarítja szobánkat,s csak,hogy tudjátok körülményeinket,egyszer,mikor hazaérkeztem,Tomi a következö mondattal várt:Szerintem nem szönyegünk van,hanem a kutyaször lett itt szétterítve!!! :D

 

Közben megkaptam az elsö 3 hétre a fizum,csak úgy repkedtem,hiszen otthon 3 hónap alatt kerestem volna ennyit,739 Euro-t!Azután szép lassan,sorjában jöttek a meglepik:

-Ti minden nap fürdötök???

-Ibolya,te fözni akarsz???

Akkor duplán fizetitek a lakbért! Hmmmmm....

Elkezdtem,elkezdtünk rájönni,hogy itt valami nagyon nem stimmel!Söt!Napról napra betegebb lettem,Tomival együtt.Arra gondoltunk,hogy valamit elkaptunk a kutyáktól(akkor már nem igazán volt gusztusunk bármit is a hütöben tartani,mert ott is állt a ször!!!)és mondtam D-nek,megyünk dokihoz...Erre ö:

-Medikus volta,szerintem vitaminhiányotok van,adok!

Adott és valóban,pár nappal késöbb,már újra a régiek voltunk,aluszékonyság,halálos fáradságunk megszünt,amiért nagyon hálásak voltunk.

Mentek a napok,közben egy hatalmas vitán is túl lettünk,mert,miközben szaporodott a munkám,egyre több lépcsöházat takarítottam(180 órám volt!!!) a következö fizetésem meg lett kb.450 Euro!Amikor borítottam a bilit,azt mondta,hogy sok kiadás van utánam,meg még a havijegyem is ö veszi(ez,akkoriban kb.60 pár Euro volt),de ez akkor sem stimmelt,hiszen 10-es órabérben állapodtunk meg,tisztán a levonások után.Azután jött a következö sokk:ismét beteg lettem,de most a böröm kezdett el kifekélyesedni...borzalmas volt,ismét mondtam,hogy megyek dokihoz,de:

-Medikus voltam,szerintem ez ekcéma,adok rá krémet!

Adott,segített is,de valahogy mégsem fért a fejembe,miért nem mehetek én el az orvoshoz???

Szépen gyültek az általa levezetett fizetés papírok egy mappába,ahol tartottam a munkaszerzödésem és megtörtént az a vita,amiben már Tomi is tevékenyen részt vett,ugyanis az volt a tervünk,hogy hazamegyünk Húsvétra,de:

1.Ki mert fizetni egész hónapra,180 órával 250 Euroval!!!

2.Nem igazán lelkesedett,mert,míg én hazamegyek,neki kell takarítania,azt a rengeteg lépcsöházat!!!

Ìgy egyik este Tomim leüvöltötte..másnap,férjéhez orvost kellett hívni,mert nagyon rosszul lett és miután az be akarta vitetni a kórházba,D. így szólt:

-Medikus voltam,majd én ápolom!!!

 

2 nappal késöbb,úton voltunk hazafelé,végre nyugi volt egy hétig,majd,mikor visszaértünk,kifizette maradék szánalmas jussomat:100 Euro-t.....

(Miért nem mentünk el?Akkor még nem tudtunk sok mindent,mit lehetett volna tenni,nem ismertük a lehetöségeket,bár,már akkor is böszen kutattam kint élö családom,mert,hogy a fele Münchenben élt,ösidök óta! ;) )

Visszaérkezésünk másnapján,elkísért D. Taufkirchenbe,ahol jött az addigi 35 lépcsöházhoz még 15(ne aprócskákra gondoljatok),bemutatott a német fönökasszonynak,Sabine-nek,majd közölte,neki menni kell,mert a kutyák egyedül vannak otthon és sírnak....majd eltünt!Mi,meg csak néztünk egymásra az echt német csajjal(mint írtam,az én németem fabatkát sem ért akkoriban,ö,meg rohadtl nem beszélte a magyart)és kirobbant belölünk a nevetés,aztán mindent elmagyarázott,sürü taglejtésekkel tarkítva...1 hónappal késöbb,összehívta német kollégáim és bevezette öket egy lépcsöházba,amit elötte takarítottam(azt hittem valamit elcseszerintettem)és így szól:

 

-Ezt hívják takarításnak,innentöl mindenkitöl ezt a minöséget várom!

Majd el süllyedtem,meg attól féltem,hogy majd elkezdenekutálni,de...odajöttek,gratuláltak és megkérdezték,hogy mit,hogyan csinálok,hogy ilyen szép lett? Ja?Itt így megy???Csodálkoztam el... :D

Megint jött a fizetés,most 216 Euro-t kaptam...pont ezután mentem Sabine lépcsöházait takarítani(D.itt alvállalkozó volt),és miközben kávészünetet tartottam és bögtem a nyomoromon jött Sabine s kérdezte  ,ki bántott?kolléga,ottlakó?Mondtam neki,nem mondok semmit,mert D. a barátod...ö,meghökkent s közölte,nem,csak a munkát adja ki neki...Ekkor ö,már nagyon szeretett engem,amit a saját gondjaimtól nem vettem észre,pedig szinte minden nap,mikor nála dolgoztam,hozott nekem kávét,sütit,csokit és"beszélgetett"velem(észrevétlenül,de akkor ragadtak rám a szavak,mondatok <3 ,tanított) és,kedves szavai hallatán,minden ami fájt,amit tett velem D.kibukott belölem és sürü Activity-zés kiséretében elmondtam,papíron a számokat levezettem...és ö mindent megértett,majd az alábbi szöveget írta a papír másik oldalára s kért,dugjam el és csak Tominak mutassam meg,hogy lefordítsa.Ha a válaszom ezek után igen,akkor másnap menjünk ki hozzá mindketten...

"Liebe Ibolya,Arbeiterlaubnis,Ich würde Dich ausstellen auf Lochsteuerkarte."

Oldal: 3.rész
Willkommen Ibolya! avagy Àlomkönyvem - © 2008 - 2024 - alomkonyv.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat